A sátai Fáy-kastély alvilága

Föld alatti járatok a sátai Fáy-kastélynál


Szájhagyományok szerint szinte minden magyar kastély, vár, kúria alatt húzódik valamiféle titkos alagút, járat, rejtekhely. Ez a hiedelem a sátai Fáy kastéllyal kapcsolatban több is, mint szóbeszéd. Egy kastély megléte persze mindig okot ad különféle találgatásokra, amik titkos alagutakkal, járatokkal vagy akár kincsekkel is kapcsolatos. Itt is elintézhetnénk egy kézlegyintéssel, hogy "ááá, hogyne, föld alatti járatok, alagutak a kastély alatt...". A sátai kastélyban - amíg úgynevezett "állami" tulajdonban volt - jártam rengetegszer, és alkalmam volt ennek a szóbeszédnek utána menni.
A kastélyban valóban van egy - talán nem is annyira - rejtek-járat, ami egy emeleti helységből a pincébe vezet, ilyen valóban minden kastélyban van. Ennek a rejtekútnak a végéből, a pince területéről viszont föld alatti járat kezdődik dél-délkelet felé. Ezt bejárni legfeljebb régebben lehetett, mert a kastély pincéjében a lejáratot évtizedekkel ezelőtt befalazták, én ezt az időpontot 1947-1953 közé teszem. Az épületet 1952-ben államosították. A kastély alagsorát tüzetesen átkutatva [1998] megállapíthatjuk, hogy a modern korban végzett felújító és állagmegóvó munkálatok kivitelezésével a lejáró teljesen eltűnt a szemünk elől, az építményben már jó néhány korrekciós munkát elvégeztek. Ezeknek ellenére a több, mint egy méter vastag terméskő falakban megmaradtak azok a járatok, amelyek lehetővé tették a közlekedést egy-egy embernek a kastély szintjei között úgy, hogy a különböző helyiségekben lévő többi ember előtt észrevétlen maradhatott. A pincében lévő lejárót tehát csak a befalazása után tudtam észlelni, benne nem jártam. Valószínűleg kapcsolatban van a másik járattal, ami a kastély kertjéből indult. Ez a hely [itt most nem jelölöm meg pontosan] egy homokos, krumpliverem-szerű pincéből indult ki [kívülről nem látszik rajta, hogy mi van ott], és elég hamar, mintegy két-három méter után elágazott, nagyjából így nézett ki: a homokos falba egy jó méternyi lyukon behatolva, majd mintegy 2 méter hosszú járaton átkúszva egy körülbelül 3x3 méteres, 2 méternyi magas szobába juthattunk. Ide még bejutott egy kis fény a bejárati alagúton, bár térdtől felfelé semmit nem lehetett látni. Lámpával visszatérve érdekes dolgokat lehetett felfedezni: a "szoba" falaiba két-három, vízszintes fülke-szerűséget vájtak valakik, amiben feküdni is lehetett. A falon - nyilván a háborús időkből származó - cirill betűs feliratokat észleltünk, később találtunk egy szinte felismerhetetlenné rozsdásodott pisztolyt. Rejtekhelynek használhatták a háború alatti bombázások alkalmával az éppen bombázott felek. Az egyik ág elindult észak felé, a másik - milyen érdekes egybeesés - dél-délkelet felé fordult, ez három méternyi távolság után elkanyarodott.
A járat felderítését egészen eddig folytattam, innen tovább már balesetvédelmi szempontból nem volt tanácsos haladni, a homokos-löszös, vizes domboldal bármelyik pillanatban megcsúszhatott volna, lévén éppen a tavaszi hóolvadás csúcspontja. Az igazság az, hogy a bátorság hiányzott inkább, mélyen nem mertünk behatolni a délkeleti járatba, kb. tíz méter után fel is adtuk. Elemlámpa volt nálunk, tartottunk attól, hogy egyszer csak elfogy a levegő, egy olajos fáklya sokat segített volna ennek a figyelésében. A járatban érezni lehetett, hogy jár a levegő, tehát kellett, hogy legyen másik vége is, ami a szabad levegőre nyílik. Találtunk ezt-azt a homokban a lábunknál, de inkább abbahagytuk a kutakodást. Ez a későbbiekben sem folytatódott, mert ez a látogatásunk éppen tél végére - tavasz elejére esett, és néhány napon belült megindult a hóolvadás, és attól tartottunk, hogy a hólétől meglazult föld könnyebben beomolhat most, mint egyébként.

De: a sátai kastély alatti és főleg melletti föld alatti járat nem szóbeszéd, hiszen én is jártam benne. Innentől az a történelmi korokból fennmaradt irodalmi emlék, miszerint a szarvaskői vár felől alvilági járat [alagút] vezet az egri várba, talán valóságosabbnak tűnik, hiszen például ezt az egri alvilágot a mai napig nem sikerült még teljesen feltárni.

A sátai kastély nyilván nem az egri várral állt kapcsolatban, ennek nincs különösebb értelme. Az viszont - még annyira nem - közismert tény, hogy a Fáy kastély helyén azelőtt földből-fából készült erősség állt, egy kis fantáziával azt is mondhatnánk rá, hogy vár, amelynek a helyén épült később a kastély. Bármelyik sátai erősséget, a várat vagy a kastély is vesszük figyelembe, valószínűleg a dédesi várral állt kapcsolatban. A terület alól kiinduló föld alatti járatok két irányt vesznek [két eddig felfedezett lejárattal]:

     * észak felé, a Halatvén irányába
     * dél-délkelet felé: Nekézseny és Dédes irányába

Az első, északi irány a Halatvén felé azt jelenti, hogy a járat a hegy másik oldalán, valahol a jelenlegi Brassói utca végén a hegyoldalban végződött. Ne felejtsük el, hogy ez a része a falunak csak a múlt század harmincas évei óta lakóterület. Ezt a járatot érdemes lenne megkeresni, főleg a benne megtalálható tárgyi emlékek miatt.

A másik, délkeleti irány ettől sokkal érdekesebb. Azt leszámítva, hogy a dédesi várral áll feltételezett kapcsolatban ez a járat [néhány közbeeső kijárattal], valószínűleg egy oldalága vezet a sátai, úgynevezett Cigánykői pincék felé is. Ezt a járatot még jóval a kastély felépülte előtt is használták. Egy másik tanulmányomban közzétettem egy kutatási eredményt, amely a falu középkori szerkezetét elemzi. E szerint "A szállások, házak a jelenlegi új iskola helyétől a Kőlyukig, az Arany János utca a vasúti megállóig, a Lilicében és a Szemszúróban álltak, ennyi volt a falu." Ez az időszak a kastély építésenek ideje, azaz az 1730-as évek eleje.

A ma is meglévő közlekedési utak mellett több más gyalogutat is használtak a korabeli emberek a szomszéd falvak felé, és azt se felejtsük el, hogy lovas közlekedésre tökéletesen alkalmas volt például a gyalogösvény. Még én magam is jártam gyerekkoromban focimeccsre Nekézsenybe a Köves-tető irányába egy erdei ösvényen, a Szemszúrón keresztül. Ugyanígy Csokva felé is megy egy földút, amit a mai napig is használ a nép. A Cigánykői pincék közül már számosban jártam, ebből az egyik legnagyobbnak a hátuljában egy mélybe vezető lépcsőt találtam. A kutatás itt is elakadt, tegye a szívére a kezét bármelyik olvasó, aki szívesen lemegy egy ilyen föld alá vezető, sötét és földszagú lyukba. A lépcső által kezdett út iránya mindenesetre a kastély felé mutat.
Tehát van egy olyan feltételezés, amely szerint az utakon közlekedőket kirabló zsiványok, útonállók is már használták ezt a föld alatti járatrendszert, hiszen mi volt attól egyszerűbb, hogy a Szemszúróban az áldozatát kifosztó betyár eltűnik egy ilyen járatban, és a hegy másik oldalán, a Cigánykői pincék között bukkan ki a Nekézseny és Mogyorósd felé vezető úton? Ez a rész ma a Petőfi utca környéke. Ennek megfelelően a Szemszúró elnevezést is eredeztetni lehet erre a betyár-korszakra, miszerint a rablók az áldozatuk szeme világát vették, hogy ne ismerhessék fel őket később. Erre a meglehetősen erőszakos megoldásra egy másik, valamivel békésebb, de a végkifejlet szempontjából azonos eredményt adó szájhagyományt is gyűjtöttem. E szerint a Szemszúró név abból az időből ered, amikor az ember itt falut kezdett építeni, és az erdőbe, illetve a földekre való kijáráskor sűrű, bozótos részeken keresztül kellett kijárni. A visszacsapódó ágak sokszor okoztak balesetet a szembe ütődve - innen a Szemszúró név eredete e változat szerint.

Egy biztos: a sátai kastély területe alól két irányban föld alatti járatok húzódnak. Ami eddig konkrétum: van két bejáratunk a kastély területén, egy kijáratunk az egyik Cigánykői-pincében, továbbá van egy feltételezett kijárat a Brassói út felőli hegyoldalban.



 Barta Zoltán 2009.10.04.