Sáta helynevéről és létrejöttéről

A falu helynevéről háromféle, úgynevezett hivatalos megközelítés van. Ezek: a Sáta név a török időkből származik. Ennek sem történelmi, sem nyelvészeti alapja nincsen, hiszen a török uralmának idején már évszázadok óta Sáta volt a falu neve. A második megközelítés szerint a falu helyneve a sat szláv alapból [jelentése a forrás szerint: ruha] származik, ez a fejtegetés nem igényel kommentárt, talán találgatás lehetett. A harmadik magyarázatot a falu elnevezésére Sáta honlapjáról vettem, magamat idézem egy kutatási anyagból: "Aztán egy újabb kori, inkább feltételezéseken és vizuális tapasztalatokon nyugvó változat: egy 1864-es névgyűjtés alkalmával megállapítják, hogy "némelyek szerént sok Laponyagja lévén Sartónak is mondják". A laponyag másképpen "ökle", azaz szivárványos hal. Némelyek szerint, tehát egyáltalán nem vehető biztosra." Annyira nem vehető biztosra, hogy ilyen jellegű emlék eddig nem került felszínre, tehát ez a feltételezés is vakvágánynak bizonyult.

Más jellegű, irodalom-történeti kutatásaim során futottam bele a hun-magyar szavak rövid ismertetésébe Varga Csaba honlapján, dr.Detre Csaba Hun szavak, szövegek című munkájában. Ennek a szószedetnek van egy olyan bejegyzése, ami szerint: ősapa=isatha. A szó fonetikusan átírva szerepel, tehát úgy olvassuk, ahogy írva látjuk.

Megerősítve látom ezt a név-eredetet azokból a régi oklevelekből, amelyek szintén ehez hasonló alakban szerepeltetik a falu nevét:
Egy 1281-es oklevél szerint: "Bóta határosa Satha"
Másik példa, részlet az egri káptalan visnyói határjárásáról szóló oklevélből: "Innen Barleus ispán Satha nevű földjéhez megy és azon föld mentén haladva..."

Miért és hogyan?

Felmerül néhány kérdés Sáta helynevével kapcsolatban, ezek közül például az, hogy ennek az elnevezésnek mi köze van a faluhoz? Ennek megválaszolásához egy kicsit mélyebbre kell nyúlni a történelembe, annak is olyan zugába, amit a hivatalos történetírás egyáltalán nem, illetve megváltoztatott formában ad elő.

A hont újrafoglaló magyarok által magukkal hozott kultúrában felfedezhető az a névadó naptár, amelyből őseink az újszülött gyermekek számára a neveket választották. Ennek Féran naptár a neve, amelyben a fér a férfi neveket, az an a női neveket rögzítette. Egy-egy naptári napra több férfi és női nevet jegyzett ez a naptár. Legfőbb ereje abban volt [van] ennek a naptárnak, hogy a neveket a mindennapi csillagállások szerint képezték, így egy adott névből meg lehetett állapítani, hogy a gyermek melyik törzsbe tartozik, az év melyik napján született, hogy hány lelkű [ami jelen esetben azt jelenti, hogy a csecsemő születésekor annak hány nagyszülője élt], továbbá hogy születése időpontjában milyen csillagok, bolygók hatása alatt állt. Továbbá -ami a mai világra is fokozottan igaz-, egy személy elnevezése hatással van annak viselőjére, meghatározza viselőjének személyiségét. Itt egészíteném ki azzal, amit már idéztem a hun-magyar szószedetből: az isatha szó jelentése ősapa.

Egyes magyar néptörzsek más-más összeállítású féran naptárt használhattak. Vidékünkön a hont újrafoglaló törzsek közül az úz telepedett meg [úz-Úzd-Ózd]. Ezek az emberek az úz nyelvet beszélték, amely nagyrészt azonos a mai magyar nyelvvel és a ragozó nyelvek családjába tartozik, így önálló képzésekre is alkalmas. A nyelv ősisége, rendkívüli rugalmassága, annak ragozhatósága miatt meg lehet határozni a gyermek nevét abban az esetben is, ha arra a napra csak egytagú név esett. Mint már írtam, a nevek kifejezték, hogy hány lelkű a gyermek úgy, hogy annyi magánhangzós szótagból állt, ahány nagyszülője élt a gyermeknek a születésekor. Például, ha négy nagyszülője élt, de a születésnapján csak egytagú név szerepelt a FÉRAN-ban, a Giz esetén ragozással, Gizeh, Gizel, majd további ragozással Gizella, végül Gizellácska név felelt meg az újszülött névadásának.

Sáta, mint lakott hely keletkezéséről tehát ezek alapján azt lehet megállapítani, hogy a falut egy Sáta nevű, féran névadási szabályok szerint elnevezett személy hozta létre vagy róla nevezték el, vagy pedig a név féran naptár-beli helyét figyelembe véve azon a napon alapították, amikor a Sáta név szerepel benne: Halak-Begyűjtés hava 26.-dik napja [ezt a hónapot a modern naptár szerint októbernek hívjuk].

Érdekesség-képpen: a Halak-Begyűjtés hava 26-dik napján ezek a férfi nevek szerepelnek a féran naptárban: Sáta, Kabukó, Zapács, Törzsök, Góroc, Szalkád, Kinizs, / Piszkás, Suba, Albid, Dömönye.

Mikor?

Sáta létrejöttének pontos évszáma hivatalosan nem ismert. Első írásos emlékek az 1200-as évek végéről vannak a faluról, ez természetesen csak egy támpont, hogy akkor már létezett a település. Más jellegű, összetett kutatásokkal próbáljuk a falu létrejöttét, a már ismert történelme előtti időket kutatni, ebből a kutatásból született egy olyan eredmény, amely szerint időszámításunk szerint 456-ban már szervezett közösség lakott itt, de már előtte is létesült ezen a helyen néhány szállásos palúz-hun szállás. Ezt megerősíteni látszik az alábbi bejegyzés a hunok Arvisurájában:

"Az úzok serege Deédes vezetésével Kr.u. 435 nyarán tábort ütött Pusztaszeren. Az Öregek Tanácsa az úzokat innen háromfelé telepítette: Maros vitéz serege az Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz serege Dunna-Ózdintól Eszékvárig, míg Nekese fegyverkovács serege Sajó-ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg a környékre: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd." [Arvisura I-II, Püski Kiadó, 1998]

Ez 435 nyarán történt, majd ezt követően körülbelül 435-440 között, 6 szállásos teleppel végérvényesen létrejött Sáta (és Bóta) [a szerk. kiegészítése]. Felmerülhet a kérdés a Honfoglalás hivatalos időpontjáról, ami az iskolai tanítások szerint 895-896, de ez nem kifejezetten az a kérdés, amire ebben az írásban választ kellene adni és nem is érzem feladatomnak.

 Barta Zoltán 2006

• vissza
• tovább: Ki volt Sáta?