Ki volt Sáta?
Sáta személyéről
Sáta: Bóta bátyja, úz testvérpár, sorsuk gyakorlatilag csak párhuzamosan ismerhető meg. A családról jelenleg csupán annyi tudható, hogy édesanyjuk özvegy volt, árva gyerekként nőttek fel. Kora gyermekkoruktól a cserépégetéssel ismerkedtek, látástól vakulásig dolgozó fazekaslegények voltak. [Sáta egy szőke, fejéhez tapadó hajú, kerek fejű ember volt.]
Az Öregek Tanácsa i.e. 2480-ban [1560.mté] sámánképzésre rendelt be két főt az úz törzsből. Sátát és Bótát jelölték ki a részvételre. A sámánság kitanulásának lehetősége abban az időszakban nem volt túlságosan népszerű tevékenység, mert Poszáda fősámán fiai a sámánok feladatának számító marhabél-szárítás közben haltak meg.
A sámánképzést követően Bóta lett a fősámán, majd fővezér, Sáta pedig Poszáda mellett az ifjúsággal foglalkozó sámán.
Mintegy nyolc év múlva teljes árvaságra jutottak, édesanyjuk meghalt.
Sáta a hagyományokhoz híven Poszáda fősámán leányát vette feleségül. A rovás folytatását nem vállalta [ez mindig is nehezen ment neki], így Bóta folytatta tovább. Éltesebb korára Sáta a rovást el is felejtette, féloldalára megbénult. Bátyjának halála után Bóta végérvényesen Ordoszba költözött, és átvette a megüresedő fővezéri tisztet.
Forrás: Paál Zoltán: Arvisura I.-II. [Püski, Budapest, 1998] - és saját kutatások.
|